Az MTA 2025-ös Bolyai-napján köszöntötték az új ösztöndíjasokat és a kiemelkedő záró kutatói jelentést benyújtó fiatal tudósokat; az Eötvös Loránd Tudományegyetem öt kutatója kapott Bolyai-plakettet.
A Bolyai János Kutatási Ösztöndíj Kuratóriuma nyáron döntött az idei Bolyai János Kutatási Ösztöndíjra benyújtott pályázatokról a szakértői értékelések és a kollégiumok javaslatai alapján. A döntés értelmében az ELTE-ről 23 fiatal folytathatja munkáját az MTA elismerő támogatásával, az új ösztöndíjasok az egyetem szinte valamennyi karát képviselik.
Az idei évben a kuratórium 162 ösztöndíjas záró kutatói jelentését értékelte. 79-en kaptak dicsérő emléklapot, közülük 14-en érdemelték ki a legjobbaknak járó Bolyai-plakettet.
Az Eötvös Loránd Tudományegyetemről Bolyai-plakettet kapott:
- Dékány Éva Katalin (ELTE Nyelvtudományi Kutatóközpont)
- Haranginé Lukács Réka (HUN-REN–ELTE Vulkanológiai Kutatócsoport)
- Kovács Kristóf (Pedagógiai és Pszichológiai Kar, Pszichológiai Intézet)
- Sik Domonkos (Társadalomtudományi Kar, Szociológia Intézet)
- Vincze Ferenc (Bölcsészettudományi Kar, Romanisztikai Intézet)
A rendezvényén a hagyományoknak megfelelően a Bolyai-plakettesek közül hárman előadásban foglalták össze Bolyai-ösztöndíjasként elért kutatási eredményeiket, közülük ketten kötődnek az ELTE-hez.
Mint az előadásból kiderült, Haranginé Lukács Réka kutatásaival a Kárpát-Pannon térség miocén kori, Si-gazdag robbanásos vulkanizmusának megértéséhez járult hozzá a disztális tefraüledékek és a proximális vulkáni képződmények összevetésével, a cirkonalapú kor- és geokémiai vizsgálatok legmodernebb eszköztárát alkalmazva.
Vincze Ferenc az utóbbi harminc év prózatermését vizsgálta a transzkulturalitás és a transznacionalizmus elméletei felől. Kutatásai egyrészről lefedték azon kérdésfelvetéseket, melyek a regionális irodalmak meghatározását tematizálták a magyar, a német és a román irodalomtörténeti diskurzusban, másrészről ezzel szembesítette a jelölt irodalmak prózáiban létrehozott térkonstrukciókat, melyek alapvetően egy sokkal heterogénebb teret jelenítenek meg, mint az irodalomtörténet-írás.
Forrás: MTA