Felvinczi Katalin és Mihucz Viktor Gábor az utóbbi évben a CHARM-EU közös mesterképzésének kibővítésén dolgoztak a partnerekkel annak érdekében, hogy az új tagegyetemeket is integrálják, és tovább bővítsék a szakmai tapasztalatszerzés lehetőségeit a hallgatók számára. A fenntarthatóság globális kihívásai mesterképzés a Szövetség oktatási zászlóshajója, amely tudományterülettől függetlenül nyitott mindenki számára, aki valódi kihívásokon dolgozva szeretne jövőálló tudást és kompetenciákat szerezni. Az ELTE oktatóival a program átalakításáról, különleges felépítéséről és célcsoportjáról, valamint a CHARM-EU-ban való együttműködés kihívásairól és lehetőségeiről beszélgettünk.

Hogyan kerültetek kapcsolatba a CHARM-EU-val és a mesterképzéssel, illetve milyen szerepeket töltötök be a Szövetségben?
Felvinczi Katalin (PPK Pszichológiai Intézet): Tulajdonképpen már az oktatási alapprojekt beadásának a periódusában kapcsolatba kerültem a CHARM-EU-val. A szakmai egyeztetésbe vontak be, mert hasonló pályázatokkal foglalkoztam. Aztán amikor elindult a képzés kidolgozása, akkor a szakmai hátteremre való tekintettel az Élet és egészség szakirányon dolgozó csapatba, az úgynevezett Knowledge Creation Team-be, KCT-be kerültem. Ekkor még nem volt meg a képzés vezérfonala, gyakorlatlanok voltunk, és küzdöttünk azzal, miként lehetne koherens tartalmat felépíteni. A szakirány kidolgozását koordináló kolléga kilépett a folyamatból, a határidők pedig egyre jobban szorítottak, és ekkor merült fel, hogy vállalnia kéne valakinek a modulkoordinációt a KCT tagjai közül, illetve kerestek valakit, aki facilitálja a teljes szakirányt.

Nagyon erős partneregyetemei vannak az ELTE-nek a CHARM-EU-ban,

így nem tolakodtam előre, mégis úgy alakult, hogy engem kértek fel erre a szerepre. Ez némileg váratlan volt számomra, de végül is határidőre elkészültek a szükséges dokumentumok, miközben tudtuk úgy alakítani a tartalmat, hogy a saját szakmai elképzelésünket is tükrözze, és azt gondolom, hogy egész jól sikerült. Három félévvel és három szakiránnyal indult el ez a mesterképzés, én először facilitátorként, majd ennek a szerepnek a megszűnése óta az egyik Élet és egészség modul koordinátoraként működöm. Mindemellett a CHARM-EU Tudományos Tanácsában (Academic Council) én képviselem az ELTE-t 2024 óta.

Mihucz Viktor Gábor (TTK Kémiai Intézet): Én 2020 tavaszán kapcsolódtam be a Szövetség munkájába, engem kifejezetten az Élelmiszer (szabatosan Fenntartható élelmiszerellátó-rendszerek) szakirány KCT lehetséges tagjaként és potenciális oktatójaként kerestek meg. Addigra már véglegesült a három fő szakirány, amelyek a víz, az élelmiszer, valamint az élet és egészség témáira épültek. Az ELTE-n tartok előadást élelmiszeranalitika témakörben, és ez jól kapcsolódott az Élelmiszer szakirányhoz. Ezért részt vettem ennek a modulnak a kidolgozásában, és utána úgy hozta a sors, hogy nem csak modulkoordinátor lettem, hanem a teljes szakirány facilitátori szerepét is rám bízták. A képzés első pár évében különösen

fontos volt, hogy a facilitátor szakmailag összefogja a modulokat,

ameddig ki nem alakul egy stabilabb curriculum, ami olajozottan működik. Azóta kipróbáltam magam mentorként is. (A képzés fontos eleme, hogy a hallgatók egyéni fejlődését minden szakaszban mentorok támogatják – a szerk.). Mindemellett az ELTE képviseletében szakmai koordinátora vagyok a mesterképzésnek, és két évig voltam a képzés Oktatási Bizottságának (Programme Board) elnöke.

Ahogy említettétek, eredetileg három féléves programként működött ez a képzés, három különböző specializációval, a tavalyi év folyamán ugyanakkor az új partneregyetemeket bevonva négy félévesre bővült. Létrejött egy negyedik szakirány, illetve integrálásra került egy tapasztalati (Experiential) félév. Miben kínál többet ez a kibővített verzió a hallgatóknak?
FK: A törekvés az volt, hogy a képzés egésze egyrészt jobban illeszkedjen a 120 kredites mesterképzésekhez, hiszen a korábbi verzió 90 kredites volt. Másrészt intenzív gyakorlati kapcsolatot kell ápolnia a lokális és a globális ökoszisztémával egyaránt. Ezt az igényt próbálja kielégíteni az új, Experiential fázis, amely egy gyakorlati elemekkel gazdagított képzési periódus. Ez nagyon fontos, mivel a képzés egyszerre két kiemelt szempontot is meg szeretne jeleníteni: egyrészt a gyakorlati kihívásokra és társadalmi problématudatra való reflexiót, másrészt a tényalapú, tudományos megközelítést. Ebben a kibővített képzés magasabb szintű támogatást nyújt, mivel több időt ad a hallgatóknak arra, hogy megemésszék azt az ismeretanyagot és újfajta gyakorlatokat, amelyekkel dolgozunk a képzésben. Mindez alaposabban előkészíti a negyedik, Capstone fázist, ami önmagában is nagyon innovatív, hiszen amellett, hogy a hallgatók egy olyan szakdolgozatot készítenek a folyamat végére, amely a csoportos és az egyéni munkát ötvözi, valamilyen megfogható produktumot vagy eredményterméket is létre kell hozniuk. A harmadik félév ezt jobban előkészíti. Emellett a változás nemcsak a képzés hosszában jelentkezik, hanem a specializációk bővülésében is, az új, Energia és fenntartható városok szakirány megjelenésével.

A Capstone fázist Budapesten töltő CHARM-hallgatók egy csoportja, akik a fenntartható víz-, fürdő- és örökséggazdálkodást vizsgálták a Budapest Gyógyfürdői Zrt-vel együttműködésben, Velich Andrea (BTK) és Varga Attila (PPK) témavezetésével.

MVG: Így van, ez az új szakirány reflektál az alternatív energiaforrások szerepére, úgy tudom, hogy már a képzés kidolgozásakor is felmerült lehetséges irányként hasonló, de akkor még kevésbé találtak hozzá szakmai hátteret az alapító partneregyetemeken. Az új koncepció jobban illeszkedik a szövetséghez csatlakozó új partnerek profiljához is, illetve az ő belépésükkel a szaktudásunk és a kapacitásunk is bővült, így el tudjuk indítani ezt a negyedik specializációt. A téma abszolút reflektál korunk fontos kihívásaira nemcsak az energiaválság, hanem az urbanizáció területén is, hiszen tudjuk, hogy 2050-re körülbelül a világ lakosságának a kétharmada városokban fog élni.

A fenntartható városok, lakóterek kialakítása így egyre fontosabb fókusztéma.

Mindemellett hallgatói visszajelzéseket is kaptunk arról, hogy számukra is érdekes lenne ez a szakirány.

Milyen alkalmazkodást vár a képzés oktatóitól, koordinátoraitól, vagy akár a partneregyetemektől ez a bővülés-átalakulás?
MVG: Minden partnerországban kínálnunk kell szakmai gyakorlati helyeket, amelyhez szükséges, hogy tovább bővítsük az external stakeholder-bázisunkat (a képzésben együttműködő külső partnerek összefoglaló neve – a szerk.).

FK: Emellett a mesterképzésben való részvételünk számos kihívással jár, hiszen a Magyarországon elterjedt, hagyományos felsőoktatási működéstől és oktatásmódszertantól eltérő szemléletet és elvárásokat fogalmaz meg. Ez a programban résztvevő kollégák számára eltérő mértékben jelentkezik, nekem azért nem volt akkora kihívás, mert a képzés kihívásalapú (challenge-based) megközelítését alkalmaztam a saját oktatási tevékenységemben is. De beszéltem olyan spanyol kollégával, aki megpróbálta a Barcelonai Egyetemen ezt a szemléletet megjeleníteni egy kurzusában, és azzal szembesült, hogy nem voltak rá vevők a hallgatók.

Amikor a hallgatót arra kérjük, hogy önállóan azonosítson egy releváns problémát egy adott területen, az önmagában jelentős plusz erőfeszítést igényel. Kezdetnek

meg kell egyeznie a csoporttársaival arról, hogy tudnak-e a problémán együtt dolgozni.

Ez jó esetben beindít interperszonális kommunikációs alkufolyamatokat, amelyben képesek a választott problémát és nézőpontjaikat érdemben kommunikálni, meggyőzni egymást és dönteni egy irányról. Ezek után pedig övék a tér, hogy aktívan keressenek irodalmat, argumentációs rendszert építsenek, és kialakítsanak egy narratívát arról, hogy egyrészt miért pont ezt a problémát választották, és miért releváns ezzel foglalkozni. Mindez komoly erőfeszítést kíván a hallgatóktól, ugyanakkor azt gondolom, hogy valóban az igazi értelmiségi lét irányába mozdítja őket, és ennek a képzésnek alapvetően ez volt, és a bővítés után is ez a célja.

MVG: Nálunk a vegyészképzésben korábban nem jelent meg ez a kihívásalapú oktatási szemlélet, a tanterv maga is alapvetően máshogy épül fel. De a CHARM-EU-ban szerzett tapasztalataim hatására én is kipróbáltam a Kémiai Intézetben, és hasonlóan vegyesek a visszajelzések. Az elméleti tárgyak esetében, ahol a hallgatóknak először egy elméleti kihívást kell azonosítaniuk, majd csoportban feldolgozniuk, a feladat jól működik: képesek megalapozottan indokolni választásukat, és a témát relevánsan, alaposan kidolgozzák. A gyakorlati alkalmazások terén, amikor olyan kihívások vizsgálatáról van szó, amelyeket műszeres mérésekkel is alátámaszthatnánk, a folyamat jelentősen nehezebbé válik. És nemcsak arról van szó, hogy nem tudnak kihívást választani és a relevanciáját megindokolni, hanem amit Kati is hangsúlyozott, hogy csoportban kell dolgozni, egyetértésre jutni, és aztán közösen letenni valamilyen kézzelfogható terméket az asztalra. Ezzel sokszor nehéz mit kezdeni. Ugyanakkor az intézeti vezetés nagyon támogató, bátorított, hogy vigyem tovább ezt az irányt. Ugyanis az ipari partnereink (mi főleg gyógyszergyárakkal vagyunk kapcsolatban) is azt jelezték,

fontos lenne számukra, hogy a végzett hallgatóink jól tudjanak csapatban dolgozni,

mert ez ma már elengedhetetlen. Úgy gondolom, hogy haladunk, én is évről évre egyre több tapasztalatot szerzek, és látom, hogy a CHARM-EU-ban ez hogyan tud jól működni.

A Szövetségben és a közös mesterképzésben való részvétel tehát arra is lehetőséget ad, hogy a jól működő gyakorlatokból akár át lehessen emelni elemeket az ELTE-s oktatási gyakorlatba?
MVG: Abszolút. Minden évben tartok élelmiszeranalitika előadást, ahol a hallgatók immár maguk választanak egy projektet, beszámolnak, előadásokat tartanak, és ezáltal engem is friss input ér, így folyamatosan alakul és frissül a tananyag az érdeklődésüknek megfelelően. Úgy látom, hogy a hallgatók is élvezik, hogy egymást is tanítják, nagyon élvezik a kortársoktatást. Azt még hozzátenném, hogy nem korlátlanok a lehetőségek, pláne, amikor műszeres gyakorlatról van szó, hiszen a műszereszközparkunk és anyagi lehetőségeink szerényebbek, mint a hallgatóink kreativitása, ez is egy tényező.

FK: Nálunk a karon folyamatosan dolgoznak csoportmunkában a hallgatók. Az viszont újabb szemlélet, ami bizonyos értelemben velem érkezett meg, hogy nem én határozom meg számukra a megoldandó problémát, hanem arra ösztönzöm őket, hogy tekintsenek szét és saját felismeréseikre támaszkodva azonosítsák a számukra releváns kihívásokat, amelyeket a rendelkezésükre álló eszközökkel kezelni képesek. Számomra az értékelési módszertan volt inkább újdonság. A narratív visszajelzést régóta alkalmazom, és a tanulótársakat is arra buzdítom, hogy reflektáljanak egymás előadásaira,

tanulják meg, hogyan kell konstruktív kritikát megfogalmazni.

Az, hogy ezek a visszajelzések utána ilyen strukturált formában megjelenjenek a végső értékelésben, ahogy a CHARM-EU programmatic assessment értékelési gyakorlatában történik, újdonság volt. Azt gondolom, hogy ötletként ez nagyon jó, ugyanakkor azt is látni kell, hogy nagyon erőforrásigényes, és ebből adódóan széles körben korlátozottan megvalósítható. Ez a típusú értékelés nem automatizálható, mert folyamatos jelleggel, teljes mértékben személyre szabott és fejlesztő hatású visszajelzéseket kell adni a tanulónak. És nagyon időérzékeny is, mert ha a hallgató beadott tegnap egy feladatot, és arra nem kapja meg két-három napon belül az értékelést, akkor azt nem feltétlen tudja beépíteni a következő, ráépülő feladat megvalósításába.

Emellett amit még kiemelnék, hogy van a CHARM-EU mesterképzésének egy, immár állandó BIP-eleme (Blended Intensive Program), amelynek keretében összehozzuk ezt az 50-60 hallgatót a világ egy pontján, ahol kidolgoznak valamilyen valódi, transzdiszciplináris projektet. Ez egy fantasztikus gondolat, tényleg remek. Persze a megvalósulás hatékonyságában még itt is vannak fejlesztendő területek, de nagyon jó lenne, ha ilyesmit valamilyen módon az ELTE-n belül is tudnánk „üzemeltetni”.

A mesterképzés második évfolyama a montpellier-i BIP tanulmányi héten (MoXMo), ahol a Thau Basin térség környezeti kihívásaival foglalkoztak külső szervezetekkel és civil partnerekkel közösen.

Említettétek, hogy a problémaorientáció, a minket körülvevő világra és a benne betöltött szerepre való reflexió nagyon erősen dominál ebben a képzésben. Emellett szóba került, hogy ez egy transzdiszciplinális program, tehát bármilyen alapszakos diplomával lehet erre a képzésre jönni. Hogy látjátok, ki az elsődleges célcsoport, kinek való egy ilyen típusú mesterképzés?
FK: Bár alapszakos diplomát követően is el lehet végezni a képzést, én elsősorban annak ajánlanám, akinek már van egy mesterdiplomája, vagy van szakmai tapasztalata. Például egy szociálpolitikus, egy pszichológus, egy neveléstudományi MA végzettséggel vagy egy interkulturális pedagógia diplomával rendelkező számára szerintem szuper lehetőség. És most a PPK-s szakokhoz kapcsolódtam, de tudnék még mondani sok más szakterületet is. Biológusok, kémikusok, fizikusok számára nagyon érdekes lehet, és annak is, aki természettudományos specializációval tanárszakot végez, csodálatosan tudná gazdagítani az ő tanári portfólióját. Népegészségügyi szakembereknek szintén kifejezetten jó mind az Élelmiszer, mind az Élet és egészség szakirány, jogászok számára is releváns lehet ez a terület másoddiplomaként, kommunikációról és gazdasági szakokról nem is beszélve, szóval tényleg sok területhez nagyon produktívan kapcsolható a képzés.

MVG: Egyetértek, és azzal kiegészíteném, hogy ha valaki már elvégzett egy képzést és ráébred a munkahelyén arra, hogy ez a széleskörűbb, fenntarthatósági szemlélet releváns számára, akkor neki is érdemes lehet elkezdeni. Van már sok cégnél fenntarthatósági szakértő, zöld menedzser meg hasonló munkakörök, ezekhez mindenképp nagyon hasznos. Egy természettudományos végzettséget valóban nagyon jól kiegészíthet ez a szak, mert a meglévő tudáshoz hozzákapcsolja a társadalomtudományi, gazdasági vonatkozásokat, amelyek nagyon fontosak a problémák átfogó értelmezéséhez, például a környezetszennyezés területén.

Egy kihívásalapú képzésről beszélünk, és talán a teljesítését is értelmezhetjük egyfajta kihívásként, hiszen sokak számára egy teljesen új oktatási szemlélettel, módszertannal, elemekkel operál ez a mesterszak. Melyek azok a tulajdonságok, amelyek segítik a diákokat abban, hogy a képzéssel járó kihívásokon felül tudjanak emelkedni?
FK: Szerintem elsősorban a flexibilitás. Azon valahogy túl kell lépni, hogy itt nem csupán a diszciplináris keretek között mozgunk, és ehhez szükséges az ambivalencia eltűrése, illetve a rugalmas, nyitott és emellett ugyanakkor kritikai gondolkodás. Ezek kialakítása nagyon fontos feladat a hallgatók számára, és ebben igyekszünk támogatni is őket. Az ítélőképesség erősítése szintén kulcsfontosságú, és nem az ítélkezésről van szó, hanem arról, hogy képessé váljon a rendelkezésre álló információk alapján megfelelő döntéseket hozni. Nagyon jó, ha társul mindehhez mentális reziliencia, mert a képzés felépítéséből fakadóan rengeteg új input és inger éri hallgatókat. Egyrészt nem az otthonukban vannak, más nációkba tartozó hallgatókkal és oktatókkal kell együttműködniük, emellett erőteljes az online és hibrid oktatási forma, és ott van még a beépített mobilitás is. Tehát ezt az új és összetett helyzetet meg kell tanulni kezelni annak érdekében, hogy igazán sikeresek lehessenek ebben a képzésben.

MVG: Ezt még kiegészíteném az interkulturális aspektussal is. Azt vettem észre, hogy

azok a legsikeresebb hallgatók, akik jól tudnak kommunikálni egymással,

és kellően rugalmasak, amikor szembesülnek azokkal a különbségekkel, amelyek igenis előjönnek még hasonló kultúrkörből származó hallgatók között is. Ha a hallgatók ezeket nem tudják kezelni, akkor feszültség alakulhat ki, és nem tudják a közös munkát időre elkészíteni. Ebben a képzésben ezt a fajta együttműködést meg lehet tanulni, és ez minden hallgatónk számára elképesztően fontos hozzáadott érték.  A fenntarthatósághoz kapcsolódó előzetes ismeretek hasznosak lehetnek, ugyanakkor nem feltétlenül elégségesek. Hiába tanulnak például Hollandiában már alapszakon a fenntarthatóságról, amikor bekerülnek ebbe a sokszínű kulturális normákat összehozó környezetbe, újra kell tanulniuk az együttműködést, a csapatmunkát, a kommunikációt. Ez az a plusz, amit azok a munkaadók is kiemelnek, akik alkalmazzák a végzett hallgatóinkat. Számukra az az egyik legfontosabb, hogy megtanulták a hallgatóink, hogyan tudnak együtt dolgozni, a különbségek ellenére közösen eredményt elérni különböző nemzetek, kultúrák szakembereivel együtt.

Ha kifejezetten magyar hallgatókra gondoltok, akik itthon szereztek korábban diplomát, számukra melyek azok az elemek, amelyek miatt érdemes a képzésbe belevágni?
MVG: Én úgy látom, hogy egy itthon megszerzett természettudományos végzettség mellé mindenképpen új, gazdagító szakmai tapasztalatot kínál ez a képzés, tehát bárkinek tudnám ajánlani, és ehhez a képzés összes eleme hozzájárul. A holisztikus szemlélet, a sokrétű tananyag, a tudományágak és kultúrák közötti interakciók, a szakmai partnerekkel való együttműködés mind olyan elem, ami miatt érdemes belevágni.

FK: Nálunk a PPK-n rengeteg külföldi hallgató van, tehát szembesülhetnek a hallgatóink a kulturális sokszínűséggel. Ugyanakkor például a pszichológia szakon a magyar hallgatók között azt látom, hogy a legtöbben a klinikai terület iránt érdeklődnek, miközben kevésbé jellemző a rácsodálkozás a társadalmi tényezőkre. Ezt a CHARM-EU mesterképzése nagyon jól fejleszti. Másfelől ezek a hallgatók jól képzettek a tekintetben, hogy mennyi mindennek kulcstényezője az emberi viselkedés. Tehát, hogy ha érted az emberi viselkedés működését, és ismered azokat a technikákat, amelyek a viselkedésváltozáshoz hozzá tudnak járulni, akkor jó helyzetből indulsz ebben a képzésben is.

MVG: Nálunk is van nemzetközi hallgató, van azért csoportmunka is, de a nap végén mégiscsak egyéni a szakdolgozat, egyéni a doktori disszertáció, akkor is, ha közben együtt is dolgoznak. Tehát itthon nagyon erős ez az individualista szemlélet. Viszont

a CHARM-EU mesterképzésébe jobban be van építve, hogy a feladatokat megosztva végzik,

és a felelősség is közös. Emellett szükséges a tudományterületek közötti együttműködés is, hiszen míg az egyik hallgató a gazdasági vonatkozásokat ismeri, a másik a kommunikációs szakértelmet hozza, a harmadik a társadalomtudományi ismereteket, a negyedik meg a természettudományit, és akkor így közösen dolgoznak és rakják össze az eredményt. Itthon egyszerűen nem ilyen a rendszer, itt az egyéni teljesítményt díjazzuk egyelőre jobban. Ugyanakkor tudjuk, hogy nem ez lesz a jövő, hanem a csapatmunka.

A mesterképzés első évfolyamának Élelmiszer szakirányos hallgatói egy budapesti, fenntartható gasztronómiához kapcsolódó tereplátogatáson főzés közben

Ha az intézményi szempontból gondolkodunk a mesterképzésben, illetve tágabban a CHARM-EU Szövetségben való részvételről, hogy látjátok, mit ad és mit kap az ELTE mint partneregyetem?
FK: Ez egy összetett ügy, szerintem a leginkább látható haszna a CHARM-EU-ba történő bevonódásunknak az, hogy kialakult az egyetemen belül egy szakértői kör, amelynek gyakorlatilag közös kihívása a CHARM-EU-ban való működés. Ebben a közösségben mi nagyon sokat és nagyon tartalmasan tudunk egymással beszélgetni, együttműködni. Tehát van a részvételünknek szervezetépítő és csapatépítő aspektusa. Emellett hiába voltak már korábban is ilyen karokon átívelő fejlesztési projektek, azt gondolom, hogy ez a CHARM-os közösség az, ahol a legtöbb érdemi, tartalomhoz is kötött kommunikáció, információcsere, együttműködés tud megvalósulni. És ezek immár fialnak különböző további projektekben. Múlhatatlan előny, hogy kialakult ez a szellemi műhely. Az intézményi gyakorlatok átültethetősége – vagyis hogy a CHARM-EU működéséből mi vihető át az ELTE mindennapi működésébe – persze összetett kérdés. Az ELTE szempontjából abszolút pozitívum, hogy az egyetemen belüli együttműködést és bajtársiasságot nagyon erősen támogatja.

MVG: Az együttműködés továbbgyűrűzését én is meg tudom erősíteni. Nálunk a Kémiai Intézetben például elindult egy nagyon szoros, bilaterális együttműködés a finnországi partneregyetemmel, az Åbo Akademivel, és idén ősszel közösen elindítottuk a vegyész-vegyészmérnöki kettős képzést. Emellett az ELTE koordinációjával dolgozunk ki 4 partnerrel közösen Erasmus Mundus nemzetközi mesterképzést Planetáris egészség témakörben (PATH), ami az első olyan nemzetközileg akkreditált közös mesterképzés lehet, amelyet az egyetemünk koordinál. És mindebben meghatározó volt a CHARM-EU-ban kialakult partnerhálózat, mivel bilaterálisan és multilaterálisan is könnyebb partnereket találni egy adott oktatási vagy kutatási projektekhez. A Természettudományi Kar vezetése nagyon támogató ebben, azt gondolom, hogy itt a karon tényleg látjuk a hasznát a CHARM-EU szövetségnek és a belőle származó javaknak, lehetőségeknek.